9/12/2009

komment

Na megvolt a kiállítás, jól sikerült, többen jöttek mint gondoltam, voltak klassz sütik, és normálisan fel voltak rakva a képek a falra. én szögre gondoltam, de vastag damilon lógtak be, szóval nagyon fasza volt. viszont azt hallottam sokaknak nem esett le, mi az én képem üzenete, ami végülis nem baj, de elmondom:

"a koncert áll". átvitt értelemben áll a koncert, lebegnek a vízben, egy cunami, vagy hasonló elöntötte az egészet. Így rögtön két értelmet nyer, mert maga a zene se megy, hiszen a jó öreg Amon Tobin se találja helyét. a "málás-válás" gondolom érthető, távolodnak el egymástól az emberek, stb, viszont a "rakoncátlan a koncentrálás" már kevésbé. ugyanis az illető segítséget igyekszik hívni (lásd S.O.S. az ájfonon, mert haladunk a korral), de megzavarja egy dolog, éppen betekintést nyer a fölötte lebegő lány szoknyája alá. ezért zavarban van, amire utal az apró verejtékcsepp a fején. ez indokolja leginkább, hogy miért kell ide a víz, mert a ruhadarabok szépen elemelkednek a testtől, így például a szoknya. a halványabb és homályosabb eszközökkel, hangfal, keverőpult, lemezek, mikrofon pedig a térmélységet próbáltam imitálni. és igen, gondoltam buborékokra is, de az túlságosan baba lett volna, a piros-kék kombóval, és nem is nézett ki jobban.

Viszont az eDward pályázattól írtak, hogy ÁNFÖRCSÜNETLI nem, de köszönik.

No comments:

Post a Comment