5/06/2010

MOME Vizuális Stúdiumok 4

Ennek már jó régen vége volt, de most itt van minden. Több stúdiumok nem lesz, úgyhogy ezt figyelembe véve próbáltam kiélvezni azt amit szerettem benne, mert végülis a feladatok mindig jók voltak, és erős koncentrációt kívántak.

Az első feladat olyan festmény kiválasztása, ami 16-19. század között készült (megelőzvén az absztarkciót) és legalább 4 figura szerepel rajta. Majd a festmény alapján, a rajta szereplők nézőpontjait kellett külön-külön megrajzolni, figyelembe véve a fényeket. A szokás szerint elutasították a rajzfilmfigurákat, így a köztes átmenetet vettem elő, ami nekik már jó, és nekem még nem túl realisztikus. Igazából marha nehéz feladat volt, de ahogy sikerült ráhangolódnom, nagyon klassznak tűnt.
Tehát a festmény, Anthonis van Dyck, Sámson és Delia c. képe.



Nagyon tetszik a kép mozgalmassága és, hogy dőlnek a fejek ide-oda, érdekes és izgalmas nézőpontok vannak, ráadásul tele is van mindenféle drapériával, szal volt mit rajzolni.









A ráadás az volt, hogy ezeket a nézőpontokat elcseréltük egymással, és az eredeti képet nem látván kellett készíteni egy távoli, összefogó nézőpontot, amin mindenki szerepel, azaz a valószínüsíthető, eredeti, kiindoló nézőpontot. Az én rajzaim alapján Varga Olivér kollega ezt fotózta össze (fotó, media-design fotózott, animáció-grafika rajzolt)



Szóval a második feladat ez volt, én tőle ezeket kaptam:



A bika kicsit bezavart, mert az ő szemei oldalra néznek, nem úgy mint nekünk, és Olivér ezt is belekalkulálta, ami viszont nem derült ki számomra a bika nézőpontjából, használhatott volna egy erősen széles képarányt. Na de nem volt gubanc, lekonzultáltam vele, ki mit is lát, és megrajzoltam ezt:



majd megmutatta, hogy az eredeti kép ez volt:



Közben futott három kis fotós feladat is, három bibliai-mitológiai történet volt kiadva, azokat kellett 3x3 képkockába sűríteni, mint fotó sorozat.

Orpheus és Eurüdiké





Káin és Ábel





Lehetett teljesen hétköznapi, egyszerű helyzetbe állítani a szereplőket, nekem ez tetszett, ezért választottam ezt, ahogy a menzán Dan nem kap vizet, bezzeg Miki igen.

Ábrahám és Izsák













































A srácok kitettek magukért, köszönjük!

És legvégül maradt a projekt feladat, a legfontosabb aaaaah, a szokásos durranás. Hasonló festményt kellett választani, mint a legelején, ahol minimum két figura helyzetbe kerül, és az egymáshoz való viszonyt kidomborítani, bemutatni, felerősíteni, átrakni, tovább gondolni =Parafrázis a feladat. Én egy Cézanne festményt választottam, mert tetszik a kép faktúrája és színe, és animálni akartam, hogy olyat is csináljak stúdiumokra, főleg, hogy az utolsó alkalom. Az ötletem annyi, hogy alárakok egy klassz hangjátékot, és rámozgatom őket.





Ehhez az kellett, hogy szétszedjem darabjaira a képet, és ami eddig nem látszott megrajzoljam úgy, hogy illeszkedjen a kép stílusához, ecsethasználatához, színeihez. Majd becsontoztam a képeket és összekötöttem őket, hogy a helyére kerüljön minden testrész, darabka. A terítő sarka pedig azért van leszedve, mert mögötte mozog a figura, ezért leválik külön rétegre az előtérbe.

No comments:

Post a Comment